Túrmezei Erzsébet verse:

A HARMADIK.

Valamít kérnek Tőled, megtenni nem kötelesség,
Mást mond a jog, mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja nézd, tedd meg, ha teheted,
Mindig arra a harmadikra halgass, mert az a SZERETET!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat,
Valakiért még egyet kellene, de tested, véred lázad.
Majd máskor, nyugtat meg az ész, és a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint, tedd meg, ha teheted,
Mindig arra a harmadikra halgass, mert az a SZERETET!

Valakin segíthetnél, joga nincs hozzá,nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved, az ész is azt súgja, minek?
De Krisztus nyomorog benne,
És a szelíd hang újra kérlel, tedd meg, ha teheted,
Mindig arra a harmadikra halgass, mert az a SZERETET!

Ó, ha az a harmadik egyszer első lehetne,
És diktálhatna, vonhatna, vihetne, lehet elégnél hamar,
Valóban esztelenség volna, de a szíved békességről dalolna.
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád az életet,
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a SZERETET!

.