Hajnali mosoly
A hajnal bíbor tekintete
mosolyog büszkén a földre
Álmos még, de nyújtózkodik
Ébred a természettel
ez a mosolygós őszi reggel.
Mosolygok én is, miért?
Mert várom, hogy áradjon a fény
Boldogság kapuján szívembe
Szeretetet, boldogságot
Adni a lelkemnek.
(sajnos nem tudom ki irta a verset!)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
