A SZERETET

Történt egyszer,hogy az ember felkeresett egy szobrászt, aki épp egy hatalmas kőtömbön munkálkodott. A látogató azért érkezett, mert meg akarta nézni, hogyan készülnek a szobrok, ám semmiféle erre utaló jelet nem vett észre:csupán annyit látott, hogy a szobrász néha lefarag egy-egy kődarabot a tömbből a vésője és a kalapácsa segítségével. -Hát te meg mit csinálsz itt?-kérdezte a szobrászt. -Nem egy szobrot készítesz? Én azért jöttem, hogy lássam, hogyan készülnek a szobrok, de csak azt látom ,hogy egy sziklát farigcsálsz. A művész így felelt: -A szobor már eleve ott rejlik ebben a kőtömbben; a szobrot soha nem kell "elkészíteni". Valahogy le kell választani róla a felesleges kőmennyiséget, és akkor majd megnyilvánítja önmagát. A szobrokat nem elkészítik; a szobrokat felfedezik, és e felfedés során kerül napvilágra az alkotás. A szeretet eleve ott rejlik minden ember lényében; egyszerűen csak napvilágra kell hozni.