Álomból.
Álomból szövök takarót.
Fátyolszerűt, mégis lángolót.
Beleszövöm a mosolyt, a nevetést,
a boldogságot, a reményt.
A szeretetet, a fényt.
S remegve nézem, eltünik-e az éjben...
(Itt a neten talaltam ezt a verset, es nagyon szeretem.:)
2006.10.09. 19:02 Ircsike
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ircsike53-blogja.blog.hu/api/trackback/id/tr1006319088
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Blue Ocean 2006.10.09. 19:40:49
:-))
Ezt a verset én irtam!:-))))
bluerose 2006.10.09. 21:45:48
Blue! Ez gyönyörű!
Ircsike jó pihenést, szép álmokat!
Ircsike 2006.10.10. 05:58:47
Blue Ocean!
Nem talalok szavakat! Fantasztikus lelked van, es boldog vagyok, hogy "ismerhetlek". En is koszonom Neked van a verset, es gondolom mindenki, aki olvassa. :) (leborulos szmajli)
Lazac 2006.10.10. 06:04:38
Blue drágám!
Látod milyen jó a, hogy verseket írsz? Ez is gyönyörű nagyon.
Blue Ocean 2006.10.10. 06:59:30
Aranyosak vagytok!
Szeretlek Titeket!:-)
Gyönyörű napot Neked-Nektek!:-))
