Balogh József:
Mit kívánok
Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!
Hoztam egy nagyon szep es okos gondolatot, amit most leteszek a fa ala, mert ez a gondolat valoban mukodik. 
Mi voltunk Mr. and Mrs. Santa Claus!
Legalabbis ugy ereztuk, amikor az altalunk "gyartott" tengernyi finomabbnal finomabb sutemenyeket elcsomagoltuk es elindultunk a hoban, fagyban egy nagy korutra, hogy oromet szerezzunk csaladtagjainknak, baratainknak. Jobb lett volna meg sokkal tobbet kesziteni, de a mi eronk is veges........
Most ezekben a percekben vastag feher ruhat huz magara a tel. A taj gyonyoru.....minden, de minden hofeher.
Az elorejelzesek szerint kicsi a valoszinusege a feher karacsonynak, de nem baj!
A fontos az, hogy minden hazba koltozzon be tartosan a SZERETET!
......es az unnep elmultaval is maradjon ott!
Holnap meggyujtjuk a negyediket!
A világ hét csodája
Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának. Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták a legtöbb szavazatot:
1. Az egyiptomi nagy piramisok
2. A Tádzs Mahal
3. A Grand Canyon
4. A Panama-csatorna
5. Az Empire State Building
6. A Szent Péter-székesegyház
7. A kínai Nagy Fal
Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a listájával. Így megkérdezte a lányt, hogy talán problémája van a lista elkészítésével. A lány azt felelte:- Igen, egy kicsit. Nem teljesen tudom eldönteni, mert olyan sok van. A tanár azt mondta:- Oké, oszd meg velünk, amid már van, talán tudunk segíteni befejezni. A lány hezitált, de aztán felolvasta:
- Szerintem a világ hét csodája a következő: 1. Látni... 2. hallani... 3. tapintani... 4. ízlelni... 5. érezni... 6. nevetni... 7. és szeretni.
A teremben olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna. Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, és amit természetesnek tartunk, azok valóban csodálatosak!
Egy szelíd figyelmeztetés: A legértékesebb dolgokat az életben nem lehet kézzel felépíteni vagy megvásárolni. Ne légy annyira elfoglalt, hogy ne vedd észre ezt!
Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy szétszakítják őket.
A piacra kerültek, s ott eladták a két fenyőfát. A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok ajándék, a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes ajándék került alá. S, boldog volt. Hát igen. Ez az igazi élet! -gondolta.
Eközben a lány-fenyő egy szegény családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék... semmi. A lány nagyon elkeseredett. Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.
Elérkezett Karácsony, a szeretet ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú adatott nekünk. Mindenki boldog volt... Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova a fiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta feleségét karácsony szent ünnepén.
Eközben a másik családnál nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék, de sokal többet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminél több nem adható.
Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a két fa a szénégetőnél találkozott. Hiába éltem - kesergett a fiú. Á, dehogy - szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt.
S egymást átölelve égtek el, a szénégető kemencéjében.
Túrmezei Erzsébet - Ahol ránk Jézus vár
Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.
S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, õrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tûzön és akadályon,
új erõt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!
Ma reggelre feherbe oltozott a taj korulottunk.
Most delutan pedig a feher tajat szikrazo napsutes teszi varazslatossa.
Itt van a tel, itt van ismet.........
Es holnap mar gyertyat gyujtunk.......az elsot!
Mai napon Amerikaban:
A holnapi napon persze a legtobb ember szabadnapon lesz, igy irany az uzletek, mert jo marketing fogassal egy halom termeket learaznak, igy hatalmas bevetelekre szamithatnak az aruhazak.
Holnap megveszik a fenyofat is, mert ott mar november vegen fel is diszitik, igy december 25.-en reggel (mert ott akkor van karacsony, es csak 1 nap) mar nem igazan ujdonsag.
Amig ott eltem, nem szerettem ezt a tul korai fenyofa diszitest, szamomra hangulatosabb es melegebb volt a magyar szokas....... de ahany orszag, annyi szokas, ezt igyekszem tiszteletben tartani.
Erdekes, hogy a halaadas az indianoknak szol, de Amerikaban eltoltott eveimben soha nem tapasztaltam, hogy az etelektol roskadozo unnepi asztaloknal megemlitik az indianokat.
Ma ez mar egy nagyon szep, hangulatos csaladi unnep az USA-ban es biztosan "boldog" lesz ma az a pulyka, akinek Obama elnok megkegyelmez! 
